A 19. század közepén alapított Zsolnay gyár a kerámiagyártás több területén is jelentős sikereket ért el.
A 19. század közepén alapított Zsolnay gyár a kerámiagyártás több területén is jelentős sikereket ért el, világhírnevét azonban a díszkerámiának köszönhette. A tulajdonos Zsolnay Vilmos újításai révén magas technikai színvonalon, szokatlan változatosságban előállított díszkerámiák a világkiállítások és a gyár jelentős export tevékenysége nyomán eljutottak távoli földrészekre is. A sikersorozat a múlt századfordulón kibontakozó szecesszió (art nouveau) időszakában érte el csúcspontját: az eozin technikával készült kerámiák páratlan szín és formagazdagsága elkápráztatta a szakembereket és a vásárlókat egyaránt.
Az első világháború, majd a modernizáció térnyerése megtörte a művészi termékek gyártásának hagyományát és a porcelánból készült sorozattermékek kerültek előtérbe.
A második világháborút követő teljes átrendeződés, az államosítás és a betagozódás a szovjet érdekszférába a kelet-közép európai államok, köztük Magyarország kulturális és gazdasági elszigetelődését, lemaradását eredményezte a világ fejlett régióihoz képest.
A tradíció azonban erősebbnek bizonyult számos racionális megfontolásnál, és az 1956-os forradalmat követő időszakban újult erővel tört fel a művészi hagyományok felelevenítése iránti igény. Fiatal iparművészek a gyár jellegzetes technikáira építve a korszak modernista formanyelvét honosították meg terveiken, létrehozva egy olyan termékcsoportot, amelyben a korszak szellemisége érvényesült, miközben a tervezők egyéni karaktere is megmutatkozott.
A könyv a Zsolnay gyár államosítás utáni időszakának művészetét a magyar kerámiaipar történeti kontextusában, a korszak meghatározó jelentőségű folyamatainak összefüggéseiben mutatja be, súlypontja azonban a magángyűjteményekben lévő több, mint 400 tárgy, amelyek révén az egyes alkotók munkásága is nyomon követhetővé válik.
A könyvbemutatóval egybekötött pódiumbeszélgetésen részt vesz a szerző, Kovács Orsolya PhD, a Janus Pannonius Múzeum nyugalmazott főmuzeológusa, Pinczehelyi Sándor grafikus, festőművész, egyetemi tanár, a moderátor Komor István, a Gyugyi gyűjtemény kurátora.
