Az oldalainkba ágyazott Google Adwords kódja marketing célokra, valamint a Google Analytics kódja a látogatottság méréséhez sütiket használ.

Adatkezelési szabályzat Elfogadom!

Zsolnay Negyed

hu
Archív
Zsolnay Negyed | re:public projekttér

DOZSO: az újhullám évtizedében

Jegytípusok

A megtekintés ingyenes.

Archív

DOZSO: az újhullám évtizedében

Jegyinfó

A nyolcvanas évek kultúrája egy pécsi művelődési házban.

Kiállításmegnyitó: 2021. szeptember 28. 18.00

A Zsolnay Negyed egyik meghatározó épülete a ma a Bóbita Bábszínháznak helyet adó „Zöld ház”. Ma már csak egy emlékpont emlékeztet rá, hogy a ház valamikor a város egyik meghatározó kulturális színtereként működött; a Doktor Sándor Zsolnay Művelődési Központ és jogelőd intézményei majd fél évszázados történetéből mi most a nyolcvanas évek alternatív kulturális szerepét szeretnénk kiemelni.

A kiállítás a PTE Kommunikáció- és Médiatudományi tanszéken évek óta zajló kutatáshoz kapcsolódik, melyet egy közönségprogram (workshop) vezet fel a Zsolnay Negyed Éjszakáján (szeptember 18.). 

A kiállításon olyan dokumentumokkal találkozhatnak a közönség, amelyek nem csak megidézik a „hely szellemét”, a DOZSÓ valamikori hangulatát, hanem a korabeli plakátok, események fotó- és videódokumentációi, s egyéb kiadványok kézzelfogható közelségbe hozzák a nyolcvanas éveket, mely időutazás a Zsolnay Negyed egy meghatározó korszakát eleveníti fel.

A kiállítás és az ezekhez kapcsolódó diskurzusok lehetőséget teremtenek arra is, hogy a Kádár-kor kulturális-, művelődés-politikai közegében értelmezzük újra a DOZSÓ városban betöltött szerepét, mozgásterét.

A közönség aktívan bekapcsolódhat a kiállítás létrehozásába is, saját maga válogatva a korabeli dokumentumok közt, s alkotja meg saját, a DOZSÓ-val kapcsolatos mikrotörténeteit: hozzátehetik a saját olvasataikat, amennyiben elmesélik számunkra a hellyel kapcsolatos emlékeiket, vagy éppenséggel elhozzák a kiállítás számára esetleges emléktárgyaikat, relikviáikat.

A kiállítás látogatói ennyiben nem egy kész kiállításba érkeznek meg, hanem ők maguk is tevékenyen bekapcsolódhatnak a kiállítás létrehozásába.

A kiállítás a rendelkezésre álló sokféle, bár némileg esetleges források alapján rekonstruálja és egy speciális módon megjeleníti, milyen kommunikációs csatornákon, eseményeken keresztül jelent meg a nyolcvanas évek újfajta – hol new wave-nek, hol újhullámnak nevezett – budapesti alkotóhoz és helyszínekhez kapcsolódó kulturális áramlata egy vidéki nagyvárosban. Ebben az értelemben szervesen kapcsolódik azokhoz a kutatásokhoz, amelyek a Kádár-korszak utolsó időszakának könnyűzenei-művészeti törekvéseit és a hozzájuk kapcsolódó különböző kulturális politikákat, hatalmi játszmákat, ellenzéki mozgástereket rekonstruálják. Ugyanakkor mindezen problémák tárgyalásához egy sajátos látószöget választ, amikor azt vizsgálja, hogy az események fővárosi centrumától több mint 200 kilométerrel távolabb milyen kulturális mozgásokat indított el ez a folyamat, milyen hasonlóságok és eltérések figyelhetők meg más színterek történéseivel összevetve .

Másrészt a kiállítás a várostörténeti kutatásokhoz is kapcsolódik, hiszen a város és a városi kultúra közelmúltbeli történetének egy mozgalmas időszaka tárgyalható. Ez a korszak azért jelentős, mert egyrészt folytatta a 70-es években elindult kulturális, kultúrpolitikai, intézményépítési folyamatokat, amely eredményeképpen Pécs a magyarországi (alternatív) kultúra egyik fontos helyszínévé vált, másrészt előkészítette a terepet a rendszerváltás utáni, már a kapitalizmus kulturális logikája által meghatározott új, ugyancsak izgalmas és eseményekben bővelkedő korszak létrejöttéhez. A kutatás és a prezentáció középpontjában a korszak egyik jellegzetes közművelődési intézménye, a művelődési ház áll.

A kiállítás harmadik célja módszertani jellegű: magára a társadalomtudományos kutatás és archiválás folyamatára reflektál, bemutatva, milyen nehézségekben ütközik már a közelmúlt egy olyan korszakának a rekonstrukciója, amely némileg a föld alatt szerveződött, távol a „hivatalos kultúra” bevett intézményrendszerétől. A kutatások során összegyűjtött és feldolgozott dokumentumok prezentációja szemléletessé teszi azt a folyamatot, ahogyan a kutatómunka során megtalált, esetleges emlékek, töredékek a társadalomtudományos feldolgozás során újfajta összefüggésrendszerekbe kerülnek, s először egy kiállításnak, majd – ezzel párhuzamosan – egy archívumnak is a részeivé válnak.

Nem véletlen választottuk a kiállítás médiumát a történet elbeszélésének keretéül. Az utóbbi időszakban számos több kortárs művészeti projekt foglalkozott a művelődési házak sorsával, középpontba állítva azt a kérdést, hogyan alakulnak át a kultúra létrehozásának és fogyasztásának e történetileg létrehozott intézményei. Ezek a projektek a legtöbb esetben az épületek sorsának, jelenlegi helyzetének bemutatásán keresztül ezen intézményrendszer fokozatos kiüresedését, jelentésvesztését dokumentálták.

Jelen kiállítás ezzel a kanonizált elbeszélésmóddal szakítva nem az épület sorsát, a belső terek átalakulását állítja középpontban, hanem a falakon belül zajló aktivitásokat – eseményeket, történéseket – ezek létrejöttét, megvalósulását, utóéletét és hatását vizsgálja. Feltevésünk szerint ezen a módon ragadható csak meg az a kulturális változás, amely pontosan a nyolcvanas évek végén – kilencvenes évek elején lezajlott, nevezetesen, hogy ez a fajta alternatív kultúra a művelődési házak jelentésvesztésével együtt nem megszűnt, hanem más platformokra vándorolt át.

 

Kurátorok: Doboviczki Attila, Havasréti József, Szijártó Zsolt

Arculati terv, látványterv, grafika: Balogh Tünde

 

A kiállítás 2021. október 15-ig látogatható, naponta 10-19h között.

 

Szervezők: PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék

Hasonló programok

    Még több program

    Kapcsolódó galériák

    Kapcsolódó hírek