A ZSOLNAY-HISTÓRIA

"Folyamatos kísérletek és fejlesztőmunkák folytak, és az üzem annyira a család életének részévé vált, hogy a lakóházaikat is a gyár területén építették fel. Szívós kitartásuknak köszönhetően az elefántcsontszínű máz és a magas tüzű díszítés tökéletes technikájával és szépségével felzárkózott korának élvonalbeli kerámiaiparához és az ország első művészi kerámiát gyártó üzemévé vált."

A Zsolnay gyár története 1853-ban kezdődik. Ekkor alapította Zsolnay Miklós a lukafai keménycserép manufaktúrából a Zsolnay Keménycserép Manufaktúrát, amelyet 1854-ben a cégbejegyzést módosítva idősebbik fia, Ignác nevére íratott.

Zsolnay Ignác tíz évig vezette a kezdetleges felszereltségű, kézi erőre berendezett üzemet. A csupán helyi piacra termelő, a kereskedelmi tömegáruk versenyétől elszegényedett, nyolc-tíz fazekast foglalkoztató üzem kőedényeket, épületkerámiákat és vízvezetékcsöveket gyártott.

Az anyagiak híján fejlesztést és gépesítést nélkülöző műhely nem tudott megküzdeni a piaci verseny nehézségeivel. Az elárverezéstől Zsolnay Vilmos mentette meg az üzemet, amikor 1865-ben – egy évi csendestársi viszony után – átvette Ignác bátyjától a vezetést. Az üzem ezután fejlődött világhírű gyárrá.

A Zsolnay család a gyárba költözik

Az 1870-es évek közepén a tizenöt-húsz munkást foglalkoztató gyár fejlődésében a külföldi szakembereken kívül a Zsolnay család tagjainak is része volt. Mind Vilmos, mind pedig gyerekei, Teréz, Júlia és Miklós részt vettek termékek minőségének javításában, a kínálat bővítésében és a vevőkkel való kapcsolat megteremtésében, ápolásában. Folyamatos kísérletek és fejlesztőmunkák folytak, és az üzem annyira a család életének részévé vált, hogy a lakóházaikat is a gyár területén építették fel. Szívós kitartásuknak köszönhetően az elefántcsontszínű máz és a magas tüzű díszítés tökéletes technikájával és szépségével felzárkózott korának élvonalbeli kerámiaiparához és az ország első művészi kerámiát gyártó üzemévé vált.

1874-től a Zsolnay Teréz és Zsolnay Júlia által tervezett magyaros és perzsa stílusú díszítmények, amelyek az 1880-as évek végéig a Zsolnay legjellegzetesebb mintái voltak, igen nagy hírt szereztek a magyar kerámiának kül- és belföldön egyaránt.

Az 1878-as párizsi világkiállítás hozta meg Zsolnay Vilmos számára a nemzetközi sikert. Az ott bemutatott találmányával, a magas tüzű mázzal díszített porcelánfajansszal elnyerte a kiállítás aranyérmét és a francia kormánytól becsületrendjét.

Zsolnay Vilmos kikísérletezi az eosint

Zsolnay Vilmos Wartha Vince és Petrik Lajos kísérleti eredményei alapján az 1890-es években kísérletezte ki saját lüszter technikáját, az úgynevezett eosint. Az eosintechnika inspirálta a gyárban az új stílus, a szecesszió kibontakozását. Olyan fiatal iparművészek, mint Apáti Abt Sándor, Darilek Henrik, Hidassy Pillo Sándor, Mack Lajos és Nikelszky Géza tervei alapján születtek a nem egyszer szimbolikus jelentésű díszkerámiák.

1900 márciusában, apja halálakor Zsolnay Miklós átvette a gyár vezetését. A képzett, több nyelven beszélő, művelt üzletember a gyár termelését a maximális kihasználtságát és az elérhető legnagyobb nyereség szempontjából határozta meg. Üzletkötéseinek köszönhetően a kevésbé nyereséges díszmű mellett a jól jövedelmező építészeti kerámiával és ipari porcelánnal a Zsolnay-gyár mind a külföldi, mind a hazai piacon elfoglalta méltó helyét.

Annak ellenére, hogy 1900-1902 között 1400 új forma született és néhány új mázat is ebben az időszakban kísérleteztek ki, Miklós irányítása alatt az ipari termelés került túlsúlyba. 1910 körül a művészi díszmű-gyártás egyre inkább háttérbe szorult. A termelésben a korabeli infrastruktúra fejlesztési igényeinek megfelelően az építészeti kerámia, a kályha-, a cső- és szigetelőgyártás játszotta a főszerepet.

A Zsolnay nevet és márkát a második világháború után a gyár 1974-től Mattyasovszky-Zsolnay Margittal történt megállapodás alapján használta ismét. Az önállóságát 1982-ben visszanyerő gyár a fejlesztés fontos lépéseként növelte az edényáru gyártásának mennyiségét. A díszáruk iránti hazai kereslet fokozatos növekedésével párhuzamosan nyíltak meg a vidéki márkaboltok és a Zsolnay gyár exportügyletei egyre több országra (Anglia, Ausztria, Olaszország, NSZK, Dánia, Finnország, Svédország, Görögország, Japán, Dél-Korea, Irak, Irán) terjedtek ki.

Kulturális városrész épül a gyár helyén

Az Európa Kulturális Fővárosa program egyik legjelentősebb fejlesztése a Zsolnay gyár mára leromlott állapotú és zömében hasznosítatlan műemlék épületeinek felújítása, s a különféle kulturális, közművelődési és oktatási funkciók ide telepítésével pezsgő kulturális negyeddé és rekreációs területté történő átalakítása.

A jelenleg is működő gyár átköltözött a keleti épületrészekbe, az így felszabaduló területeken olyan kulturális-művészeti övezet létesült, amely nemcsak a város turisztikai palettáján új színfolt, de maguk a városlakók is egy teljesen újszerű, tartalmas kikapcsolódásra csábító létesítménnyel gazdagodnak.

A mintegy 5 hektárt felölelő Zsolnay Kulturális Negyed évente sok tízezer látogató befogadását tervezi, informatív látogatóközponttal, parkolóval, kávézókkal, egyetemi közösségi terekkel, pezsgő kulturális élettel.